(Bártfa, 1893. július 24. – Budapest, 1946. március 12.)
szélsőjobboldali magyar újságíró, politikus, a Magyar Futár című hetilap főszerkesztője, a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere.
Nagyváradon tanítóképzőt végzett. Az I. világháborúban orosz hadifogságba esett, ahonnan 1922-ben tért haza. Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) titkára, 1923-tól aligazgatója. 1935-ben pártonkívüliként képviselő Dombóváron. 1939-ben a Magyar Élet Pártja képviselője volt, később átlépett a Magyar Megújulás Pártjába. Az Új Magyarság, később a Magyar Futár szerkesztője volt. 1944. október 16. és 1945. március 7. között[1] látta el a Szálasi-kormányban a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendőket. A Népbíróság a II. világháború után háborús bűnösként halálra ítélte, kivégezték.
